Nem lesz ez mindig így, főleg nem Floridában, nem kell elájulni tizenpár meccstől. Stewart tavaly szétszedte az idegeinket a st-louisi brutál formájával, idén meg a másik arcát mutatja, amit eddig csak mi ismertük, a zenészek nem. De mindegy is ez már, nélkülük kell tovább mennünk.

Sherman a saját állásával is játszik, ezt biztosan ő is tudja. Momentán vesztésre áll ebben a meccsben, mert a két blockbusterje egyelőre nem hozza az elvártakat, tehát egy dolog menthetné meg, ha valahogy ez a mostani garnitúra elkezdene eredményesebb lenni. Ennek elsőszámú feltétele a jelenlegi csapatszerkezettel a kiváló kapusteljesítmény - tavalyelőtt egy közepes csapatunk mellett Andy adta azt a pluszt amivel bejutottunk a rájátszásba; tavaly ez nem volt meg, de két remek szélsővel előrébb voltunk, aztán jött az összeomlás; idén pedig ismét az erős goaltending eredményezte nagyrészt a jó szezonkezdetet - ez eddig nem egy fényes record edzői szemszögből. Varlamov nélkül ez nem megy, ezért is mondtam hogy az edzőkérdés mellett az ő önbizalmának összekaparása a legfontosabb kérdés most.

Márpedig jelenleg a pálfordulást Saccotól várja el Sherman, aki szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel, immáron másodszor. Kérdés, hogy megvárja-e míg teljesen kiszállunk a PO-harcból, vagy még előtte változtat hogy legyen esély egy tisztességes szezonra.